A kondenzációs kazánokról általánosságban

A kondenzációs kazán egyediségével a gázkazánok jelenleg leginkább modernnek számító változatát képviseli. Újdonsága, egyedülállósága főleg az energiatakarékosságában rejlik, de hosszútávon az ár szempontjából is ideálisnak tekinthető. Éppen ezért, és mert tőlünk nyugatabbra egyre inkább többen használják, érdemes bővebben tájékozódni róla.

A kondenzációs kazán működése alapvetően a vízgőz felhasználásán alapszik. Ez a technika persze már korábban is ismert volt az emberiség előtt, az ókori rómaiak például hasonló módon, a vízgőz segítségével vezettek be padlófűtést számos épületbe. Ennek ellenére később a fával való fűtés sokkal inkább elterjedtebbé vált. A 20. század második felére azonban egyre inkább megnőtt az igény egy hosszú távon olcsóbb és hatékonyabb fűtési technika iránt, ami a növekvő gázáraknak és a környezettudatosságnak volt köszönhető.

A kondenzációs kazánok először az 1980-as években terjedtek el Hollandiában (az újítás a szintén holland Remeha gyár nevéhez fűződik, amely 1978-ban szabadalmaztatta először a szerkezetet), ahol mára már a legnépszerűbb fűtési technikává váltak. Ismertté vált Németországban is, ahol az eladott kazánok több mint a fele jelenleg kondenzációs kazán, Franciaországban, és más, nyugatabbra lévő országokban pedig ez a szám pillanatnyilag a 80%-ot is eléri.

Amíg a hagyományos égésű kazánoknál az égéssel keletkezett vízgőz a kéményen át távozik, a kondenzációs kazán a füstgázban lévő energiát (a vízgőzt) hasznosítja, így a fűtés hatásfokát tekintve sokkal eredményesebb a hagyományos kazánoknál. Ez az eredmény pedig legjobban a több mint 100%-os fűtési értékéből mérhető le csak igazán. További előnyének számít, hogy a bevitt elsődleges hőenergia közel 11%-át nyerhetjük vissza vele. Röviden ezek azok a tulajdonságai a kondenzációs kazánnak, amelyek a 21. századra egy nélkülözhetetlen eszközzé tették a háztartások számára.